szent lándzsa (gör. hagia lonché): lándzsa alakú kés, amellyel a keleti szertartású pap a →proszforát kivágja a kenyérből a szent liturgiához. P.I.

Melles 1937:38.

Szent Lándzsa: 1. a →szenvedés eszközeinek egyike, az a lándzsa, amellyel átszúrták az Úr Jézus oldalát (→Krisztus fegyverei). A római gyalogos katonák szúró és hajító fegyvere: fa nyélen kétélű, kb. tenyérnyi széles hegyben végződő vas. Jn 19,34: Jézus oldalát és szívét lábszárának megtörése helyett a ~ járta át. - A hagyomány szerint Szt Ilona a kereszttel együtt megtalálta, majd a →Szent Sír-templomban őrizték. A ~ hegye 614: Konstantinápolyba került. A →latin császárság idején (13. sz.) a velenceiek szerezték meg, akik 1241: Szt IX. Lajosnak ajándékozták. Párizsban a Ste-Chapelle-ban őrizték, 1796: a →francia forradalom idején elveszett. - A ~ 1484-92: II. Bajazid szultán ajándékaként VIII. Ince p. birtokába került, s a Szt Péter-baz-ban a kupola egyik pillérében őrizték. - 2. A ném-róm. birod. ~ja mint cs. jelvény 8. sz. frank v. longobárd fegyver. A kk-ban Nagy Konstantin, majd Szt Mór lándzsájának, végül a Krisztust megsebző lándzsának tartották. E ~ba beledolgozták Krisztus keresztjének egyik szegét is. Császárkoronázáskor használták, és csatákba vitték (955: az →augsburgi csatába). IV. Károly cs. 1350: Nürnbergből Prágába vitte, 1800 óta Bécsben, a Hofburgban őrzik. - A ~t fontos Krisztus-ereklyeként tiszt. A Prágába történt átvitelkor VI. Ince p. 1353: engedélyezte No. és Cseho. számára ünnepét a húsvét utáni 2. péntekre. II. Vat. Zsinatig Párizsban, a róm. Szt Péter-baz-ban és a passzionisták rendjében ülték nagyböjt 2. péntekén. M. népi változata: →pénteki zsolozsma. - A ~-tiszt. később beleolvadt a →Jézus Szíve-tiszteletbe. **

Radó 1961:1315. - LThK 1993. VI:645.